Non-stop
2015. január 05. írta: regulat

Non-stop

Brian W. Aldiss: Amíg világ a világ

Azért szeretek a nyitott könyvespolcról könyvet elhozni, mert így olyat is elolvasok, amit könyvtárban, vagy könyvesboltban biztosan otthagynék.

non-stop.jpgPéldául Brian W. Aldiss neve nekem nem mondott semmit, pedig (mint azóta kiderült) olvastam tőle egy könyvet, igaz az nem lett a kedvencem. Még akkor sem kaptam volna a könyve után, ha tudom, hogy ő novellájából született Spielberg A.I. Mesterséges értelem című 2001-es filmje.

Viszont így, tudatlanul olvasni kezdtem az Amíg világ a világ (Táncsics, 1970) címmel megjelent regényét. Hozzá teszem így utólag, hogy az eredeti cím a Non-Stop nekem valahogy jobban tetszik.

A fülszöveg rejtélyeskedő felvezetését hagyjuk is, hiszen, ha a mottóból nem is, de az első fejezetcímből biztosan tudhatja az olvasó, hogy a történet egy űrhajón játszódik, még akkor is, ha a szereplők ezt kétlik…

Nehezen indul. Az már biztos. Valami furcsa civilizációval, a "Tat" népével ismerkedünk, akik egyrészt nyíllal vadásznak valami pónika nevű növény erdejében, malacokra, ugyanakkor kábítófegyvert használnak… tulajdonképpen a kábítófegyvert leszámítva, valami középkorinak mondható társadalomba cseppen az olvasó, amikor megismerkedik a főhőssel Roy Complainnel, a vadásszal és a Green törzzsel…

Mit mondjak, amíg Aldiss mester a körülményeket ecseteli, én, az olvasó nagyon szenvedtem a lassú és körülményesnek tűnő mesétől. Aztán csak elérkeztünk oda, hogy összeállt egy csapat, a pap, a vadász, a földműves meg a kereskedő (lett volna egy katona is, de valami közbejön) és elindult kideríteni, hogy hol is vannak, azaz hajó-e a hajó… honnan jöttek és hova tartanak.

És ahogy ők fedezik fel a a hajót az "Holt-úton" haladva, fedélzetről-fedélzetre, az "Élszektor" felé, úgy kezdjük sejteni, hogy… a francokat, és például sejteni véltem sok mindent, egyszer ezt, másszor azt, és ahogy pörgött fel a történet, tulajdonképpen már egyre kevesebb időm volt találgatni, hogy azután… bár volt hasonló tippem, mégis meglepődjek a "Nagy valami"-n.

Baromi jó. [ilyet se sűrűn fogok leírni]

Nekem több szempontból is Merle utópiája a Malevil ugrott be róla. Ez is amolyan élet a katasztrófa után típusú regény, de nem tudnám megmondani, hogy utópia, vagy dísztópia…

Mindenesetre a mottónak választott R. L. Stevenson idézet

Még mindig jobb reménytelenül utazni, mint megérkezni...

sokat mondó.

Ha valaki a klasszikus sci-fit szereti, annak vétek kihagynia.

És remélhetőleg, valamelyik a műfajban utazó kiadó meg látja benne a lehetőséget, mert ez a regény megérdemelné, hogy újra kiadják.

Addig meg irány az antikvárium…

Megéri.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr197045115

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.