Olvasónapló 2010. február
2014. december 30. írta: regulat

Olvasónapló 2010. február

Észre sem vettem, hogy éppen a világ fordul körülöttem. Valahogy éppen más kötött le. Vagy csak nem hittem el?

 halal.JPGDe mielőtt rendszert váltanék, meg kell mondanom, hogy ha van detektív, akit kimondottan rühellek, az Hercules Poirot. [Ja, ha nem mondtam volna ez az elmaradt februári olvasónapló.] Kimondottan idegesít, a kopasz belga a kis szürke agysejtjeivel együtt. Ha jól tudom saját „szülőanyja” is megutálta. Persze az utálat is csak egy olyan érzelem, ami ugye a korral változhat. Teszem azt, az ember idővel megszeretheti a kelkáposzta főzeléket is. A finomfőzeléket soha. Arra születni kell.

Na most hogy tudjam meg, hogy változott-e az ízlésem, ha az utált belgáról szóló történeteket kezembe sem veszem?

Sehogy. Tehát időről időre megpróbálkozom valamelyikkel. Azért sokat segít egy-egy kísérlet során, ha időnként azt képzelem, hogy Hastings kapitány, mint afféle Pif (gyerekkorom képregényeiből) bőszen kergeti Herculest.

Most február elején az vett rá Agatha Christie Halál a Níluson (Európa, 1987) krimijének újra olvasására, hogy azon vettem észre magam, csak két kötet maradt ki a lezáratlan könyves dobozokból. A másik F. Nagy Angéla fő műve, az A család szakácskönyve volt.

Ha Gyárfás Miklósra hallgatok, akkor a szakácskönyvet választom… lehet azt jól olvasni.

És lehet, hogy a gurmand Poirot olvasgatna is szakácskönyvet, ami ugye egy nagy Levin esetében például kizárható, mert ugye ő nem tudott olvasni. Viszont gurmandnak ő is gurmand volt, és ha úgy nézzük ő is egy krimi hőse, még ha nem is ő nyomoz. Mellébeszélek…

Egy ilyen helyzetben azért érthető, ha az ember próbálkozik.

Poirot finomfőzelék. Ez nem lehet kétséges. Minden tiszteletem a rajongóinak, bár lehet, hogy nem ártana szak… ezt inkább hagyjuk. Ízlések és pofonok.

Igazából egy költözés alatt az embernek nincs is ideje olvasni. Rosszabb esetben aludni sincs, egy darabig.

Így jártam. Mondhatnám, de…

…de akkor véletlenül megláttam egy könyvborítót, ami olyan bölcs állítást tartalmazott, hogy Anyegin, ruszki volt. Na ja.

ruszki

ruszki.jpgMennyi gyűlölet van ebben az egy jelzőben. És mennyire más volt ez a gyűlölet a nyolcvanas években, mint most. Mára úgy érzem, hogy aki még a ruszkizásnál tart, az valahol elveszett úgy kilencven környékén. Megkeseredett emberek.

De ettől még Irena Dousková Anyegin ruszki volt (Kalligram, 2009)című könyvét meg kellett vennem.

Dousková az én korosztályom. A regénye szinte az én regényem is lehetne, ha…

Ha a Kádári Magyarországon játszódna és nem Husak Csehszlovákiájában. Ha a főhős nem nő lenne…

A rendszerváltás hajnalára emlékező regények valahogy vonzanak. Az amolyan így láttam a puha, vagy puhuló diktatúrát. Számomra a nyolcvanas évek közepe maga a csoda, amikor semmi sem az, aminek látszik, amikor mindenki gyanús mindenkinek. Amikor igazán tudtam lángolni valami eszméért. Valamilyen eszmékért. Még akkor is, ha ezek szöges ellentétben álltak egymással.

Idealista voltam, na!

És olyan jó érzés, hogy ezzel nem voltam egyedül.

Emlékszem, hogy milyen döbbenetes volt, amikor egy humorista Lenin műveiből állította össze igazán rendszerkritikusnak tűnő önálló estjét. Mint a regényben, amikor a megszállottan kommunista tanárnő ért rendszer, vagy inkább ruszki ellenesnek egy idézetet az Anyeginból. Mondom semmi sem az, mint amilyennek látszik.

A valóság mindig más. Van minden kamaszlázadás, diákcsíny… no meg chartázás. Ja és a materizmus is felfedeztetik. Nem, nem materializmus, hanem materizmus. Mert minden az anyákra vezethető vissza.

Szóval akár Magyarországon is játszódhatna, de akkor nem írná Dousková azt Budapestről, hogy

Úgy éreztük magunkat, mintha nyugaton volnánk, az igazi nyugat már nem is lehet olyan sokkal jobb.

Hát ha úgy vesszük, tényleg…

 

 

...és ezzel vége az átmentett bejegyzések sorának.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr756967889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.