Gyermekkorom klasszikusa
2014. december 18. írta: regulat

Gyermekkorom klasszikusa

Tatay Sándor: puskák és galambok

Bevallom volt bennem egy kis félelem, amikor úgy döntöttem, hogy újraolvasom gyerekkorom egyik, ha nem is kedvenc, de sokszor olvasott könyvét. Mert valamiért az élt bennem, hogy erős propagandaanyag…

puskak.jpgTulajdonképpen igazából csak arra emlékeztem, hogy 3x8=24… ezt majd megmagyarázom.

Szóval Tatay Sándor Puskák és galambok című ifjúsági regényének saját (Móra, 1979) példányát vettem elő.

Kezdtem azzal, hogy gyerekként a könyvet szerettem, és folytatnám azzal, hogy a regényből készült Keleti Márton filmet viszont nagyon nem szeretettem. Nyomasztott. Pedig ez igazából kaland, vagy mi… És minden márciusban meg kellett nézni...

Ha valaki, nem ismertné, akkor az jóval fiatalabb, mint én.... tehát adva van egy (kimondatlan nevű) dunántúli bányászváros, Turul szoborral a környékén… 1919 őszén.

Itt élnek azok a gyerekek, kiskamaszok, akik még hónapokkal korábban elrejtettek három puskát… tulajdonképpen maguk sem tudják, hogy miért.

A kaland ezeknek a puskáknak az átszállítása, illetőleg egyikük, Boda Ferkó apjának megmentése körül forog.

Őt azért kell megmenteni, mert ő az a bányász, aki valami sztrájkszerűséget, valami munkásmozgalmi megmozdulást indított el azzal, amikor egy csillére felírta, hogy 3x8=24, azaz harcot hirdetett a (Tanácsköztársaság alatt élt) három műszakos munkarendért.

Ez bíz munkásmozgalom. Az, hogy Magyarországon (is) ez a kommunistákhoz, meg a szociáldemokratákhoz köthető, az történelmi tény.

…nos ebbe a megmozdulásba belelövettek. A következmény halottak, sebesültek, menekülő főkolomposok. Statárium. Meg Boda Feri nem járhat gimnáziumba…

Van benne politika? Igen.

De lehet-e ’19-es történetet írni politika nélkül. Valószínűleg lehet, de lássuk be, nem érdemes, mint ahogy 1848-as történetet sem a szabadságharc nélkül. Persze minden író úgy foglal állást, ahogy a nézetei megkívánják.

Különben Tatay igen mértékletes. Még ahhoz képest is, hogy a regényt 1960-ban írta. Látszik, hogy gyerekeknek szánta. Nem agitál, azaz nem dicséri fel a Tanácsköztársaságot. [direkt nem kommunistákat írok, Tatay sem nevezi őket kommunistának] Csak a negatív szerepű felnőtteket ábrázolja antikommunistának. Nekik a sztrájkot kezdeményező Boda kommunista.

Különben Tatay még a negatív szereplőket is meghagyja embernek. Például még a bányászok közé lövető főhadnagy felett sem tör pálcát… mondhatni, valahol őt is a politika áldozatának kezeli.

Be kell vallanom, felnőttként nehezebb volt olvasni, mint gyerekként. Ennek az lehet az oka, hogy a történetet Tatay az egyik szereplő fiúval, Simeon Tamással mesélteti el. Ettől kissé iskolás lesz a stílusa. Kevésbé élő, inkább olyan, mint egy iskolai fogalmazás…

Hogy ez előny vagy hátrány… nem is tudom. Gyerekként előny, felnőttként talán hátrány.

De a történet mindenképpen szerethető, és nem is annyira propaganda, hogy tartani kelljen tőle. Csak nem szabad előítélettel közelíteni hozzá.

 

 

A Fapadoskonyv.hu 2011-ben ismét kiadta.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr816993641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.