Taita univerzum
2014. december 05. írta: regulat

Taita univerzum

Wilbur Smith: A sivatag istene

Közben eltelt húsz év… és bizony a történelmi kalandregény elkezdett átalakulni… Van, akinek így is tetszik, sokan lesznek csalódottak, és (talán) sokan bíznak benne, hogy megszületik egy új univerzum. Taita univerzuma.

 

sivatag.jpgAnno 1993-ban még azzal vettük a kezünkbe az A folyó istenét, hogy azt olvashattuk a fülszövegben:

1988. január 5-én egy egyiptomi tudós ősi királysírt nyitott fel a Nílus nyugati partján. A falakon lévő csodás festmények és hieroglifák között váratlanul rejtett fülke tárult fel, benne tíz alabástrom váza, mindegyikükben írott tekercsek.

A tudós Wilbur Smith-t kérte fel, hogy az eredeti szöveget fogalmazza át mai nyelvre.

…és a mű egyértelműen siker lett. Amiből következett a folytatás igénye... Csak éppen a merre tovább volt bizonytalan. Nos, nem az első verzió a nagyon wilbursmithes A hetedik tekercs, hanem a sokak által fanyalogva fogadott az A mágus lett az út.

Ha tetszik, ha nem. Láttunk már ilyet nem egy mű kapcsán. Lásd Stargate. Kizárólag azért ezzel példálózom, mert ugye az is Egyiptom. Persze jöhetnék a "kortárs" Herkulessel is...

Szóval ott tartok, hogy az A mágus és az A küldetés után itt az A sivatag istene (Delej, 2014).

Van némi fenntartásom Wilbur Smith mostanság megjelent könyveivel kapcsolatban. [De ezt már említettem.] Ahogy öregszik az író, úgy árasztották el a könyveit egyre jobban a testnedvek… Nem mintha korábban kerülte volna a témát, de úgy érzem, erőszak és szex terén kissé - khmmm - naturálisabbá vált, vagy csak az emlékeim csalnak.

Ha bárki történelmi kalandregényre vágyik, bele se kezdjen. Lássuk be, az író annyiban ragaszkodik a történelmi tényekhez, amennyi nagyon muszáj, vagy amennyiben nincs jobb ötlete.

A hosszú életű Taita, a rabszolgából vált mágus, és (nem is annyira) szürke eminenciás, Losztirisz két lányával, Tehutival és Bekhatával (és persze a fáraó húgait megillető kísérettel) elindul, Mezopotámia érintésével Krétára, hogy Tamósze fáraó húgait magához Minósz királyhoz adja.

Szükség van erre a szövetségre, hogy az Alsó-Egyiptomot megszálló hikszoszokat (hükszoszokat) a krétai hadiflotta segítségével a tenger felől megszorítsák…

Egy ilyen ókori "kirándulás" tele van izgalommal...

Jöhetnek rablók... például.

Meg a fáraó húgai szerelmesek lehetnek útközben… ami ugye nem igazán jó dolog, ha éppen férjez menni készülnek.

...és Taita származásának furcsa titkára is fény derül vetül…

Minósz király meg, mint tudjuk egyenesen Zeusz fia… és elérkeztünk az istenek, félistenek világába, ahol a varázslat, ha nem is része a mindennapoknak, de… akár az is lehetne. És persze kapunk egy variációt a Minótaurosz-legendára is.

Szóval ez a regény már inkább fantasy, mint történelmi kalandregény. És ebből a szempontból kicsit suta, mert leginkább egyik sem. Átmenet.

De attól még igazai kardozósbaszós regény, csak autósüldözés nincs benne. (még harcikocsis sem, vagy csak én nem emlékszem?)

Wilbur Smith nyolcvanegy éves. Aránylag kicsi az esélye, hogy ő fogja megalkotni azt az alternatív valóságot, amit legszívesebben Taita univerzumának neveznék. De bízom benne, hogy lesznek, akik „felépítik”, mert van benne lehetőség bőven.

Igen, így kéne olvasni az Egyiptom sorozat utolsó három kötetét… látni benne a lehetőséget, és élvezni a kalandot.

 

addig is Walk like an Egyptian (ok. belátom, ezt kihagyhattam volna...)

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr426960679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.