Szerepjátszók
2014. május 28. írta: regulat

Szerepjátszók

Graham Greene: Szerepjátszók

Biztos bennem van a hiba, hogy az esőáztatta éjszakák képéhez számomra Humphrey Bogart képe társult. Mondjuk kalap nélkül… de fekete-fehérben.

szerepjatszok_bor.jpgIgazából nem is tudom, hogy eddig miért maradt ki Graham Greene. Mint ahogy azt sem tudom, hogy miért a Szerepjátszók (Európa, 1989) volt az első regény, amit tőle olvastam. Mondhatni örüljek annak, hogy azt tudom, hogy a regény főszereplőjéről miért Rick jutott eszembe a Casablancából és miért nem Richard Burton a regény alapján készült filmből… mert az utóbbit, ha láttam, akkor sem emlékszem rá. Valószínűleg láttam, egyszer a nagyanyám végignézette velem a komplett Elizabeth Taylor életművet. Jobb híján.

Mellesmeg az IMDb adatait elnézve valószínűleg több Greene művet láttam már…

A Szerepjátszók korának aktuális politikai helyzetére reflektáló mű. Nincs kecmec, nem egy távoli banánköztársaságban játszódik, valami elképzelt helyen, sosem volt szereplőkkel, hanem Haitin, Papa Doc Duvalier országlása idején. Csak hogy ne kelljen sokat lapozgatni. Papa Doc elnöksége 1957-től 1971-ig tartott, a regény megjelent 1965-ben, a film elkészült 1967-ben. Mi a napi politika, ha nem ez…

Kb 1964 telén, vagy inkább ’65 tavaszán négy fehér érkezik Port-au-Princebe.

Brown, ő a mesélő, a szállodatulajdonos (milyen kétes cím ez, egy olyan országban, ahol gyakorlatilag megszűnt a turizmus).

Mr. Smith az egykori elnökjelölt és felesége.

No meg Jones „őrnagy”… akit rögtön Port-au-Princebe érkezésekor letartóztatnak, hogy aztán később, mint a kormány barátja előkerüljön…

Brown (talán) a szerelemért jött vissza. A szállodásnak viszonya van a német nagykövet feleségével.

Smithék mondhatni hittérítenének, már ha a vegetarianizmus, hit, de lehet, hogy egyszerűen csak biznisz.

Jones meg, megcsinálná a szerencséjét.

1965 tavaszán Haiti már nem az a hely, ahol az álmok valóra válnak… maximum a rémálmok, amikor megjelennek a mumusnak is nevezett nemzetbiztonsági önkéntesek, azaz Tonton Macoutok.

A diktatúra, a terror… nyomor.

Előbb-utóbb mindenki feladja… vagy mégsem? Valaki tényleg hőssé válhat?

Greene tökéletesen fenntartja a feszültséget az utolsó oldalig. Ahol Brown, immár Dominikában új szerepbe kezd…

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr236224614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.