Elköltöztem. Majd felhívlak...
2014. május 05. írta: regulat

Elköltöztem. Majd felhívlak...

Gerd Fuchs: Élethossziglan

…és akkor Heinz Mattek a Hamburgi Karvalyok egykori bokszolója beszedte a pofont az élettől, még nem gondolta, hogy ebből bizony számolás lesz…

elethossziglan_bor.jpgVannak könyvek, amik egyszerűen jókor jönnek. Vagy rosszkor. Utóbbi esetben a művet lepontozzuk, esetleg az írót egy életre leírjuk. Ha meg pont jókor jön az a könyv, akkor egy fércművet is lehet szeretni. Keveseknek adatik meg, hogy mindig képesek legyenek az objektivitásra. [Ezt már régen szerettem volna leszögezni.]

Mert, ha a kiadásakor kerül a kezembe Gerd Fuchs regénye az Élethossziglan (Magvető – Rakéta Regénytár; 1981) akkor bizony, csak értetlenkedtem volna, hogy mi ez a szar.

Akkoriban ugye hallottunk olyanról hogy válság, pontosabban olajválság (1973-1980), meg hogy ennek vannak következményei, de igazából némi áremelkedésen túl itt a legvidámabb barakkban lószart sem éreztünk az egészből. Mondta a tévé, hogy a gaz kapitalisták rugdossák ki az embereket, de ebből mi valójában nem sokat értettünk. Nálunk nem a munkanélküliség volt a veszély, hanem a kmk*. Sejtettük, hogy munkanélkülinek lenni szar, de hogy milyen…

Azt hiszem szívesen lennénk továbbra is tudatlanok.

Szóval hősünk Heinz Mattek, az egykori bokszoló már a regény elején bekapja azt a pofont… kirúgják. Persze nem ijed meg. Világ életében volt munkája, jó szakember, biztos két kézzel kapkodnak majd utána… Jó, padlót fogott. Nem is mondja el először a családnak. Aztán mégis kénytelen.

Jó, rászámoltak. De hiszi, hogy feláll háromnál... vagy ötnél... vagy hétnél... vagy...

És innentől két szálon fut a történet, amit az, aki még nem tapasztalta meg a Mattek család helyzetét nehezen tud elképzelni.

Két karriertörténet Mattek leépülése, illetve a feleség Marion magára találása, és a két ember eltávolodása.

Érdekes mondtam volna. Talán.

Nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet egy Heinz Mattek féle esztergályos élete az NSZK-ban. Hogy milyen az, amikor csak a családfő dolgozik.

Nem tudtam elképzelni a feleség életét, és kényszerű (munkába állását) ki- és felszabadulását.

Nem tudtam elképzelni, hogy valaki, aki akar dolgozni, az nem tud.

Ma, engem, aki ha a munkanélküliséget nem is, de a munkakeresés nehézségeit részben megtapasztaltam, még mindig megdöbbent ez az egész. Pedig…

Ha Marion felidézte magában a pillanatot, amikor Heinz elmondta neki a dolgot, mindig az jutott eszébe: derült égből villámcsapás. Csakhogy az ég már rég nem volt olyan nagyon derült. Elvégre pontosan tudták, hány embernek nincs munkája. Évek óta látták a televízióban a számok növekedését. Tulajdonképpen mire gondoltak a számok láttán, kérdezte most Marion magától. Nem gondoltak semmire.

Arra gondoltak, hogy ilyesmi nem is létezik.

Örülök, hogy most találkoztam ezzel a könyvvel. Olyan hülyén hangzik, hogy jókor. Mindössze azért, mert már némileg bele tudom élni magam Heinz Mattek helyzetébe.

Jó kor, az az lenne, amikor nem is érteném, hogy miről szól.

 

*közveszélyes munkakerülés

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr216120416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.