Áttelepítettek
2014. március 17. írta: regulat

Áttelepítettek

Jürgen Bernt-Bärtl: Rugóslábúak

Nem lepődnék meg, ha az utóbbi idők olvasmánylistája alapján valaki azt gondolná rólam, hogy éppen rákattantam a II. Világháború környéki visszaemlékezésekre, azon belül is a gyerekszemmel írt történetekre.

rugóslábúak.jpgNem, ez nem az érdeklődési körömet mutatja, hanem a pénztárca kímélő olvasási szokásaimat, meg a ’70-es, ’80-as évekre felnőtt az az író nemzedék, aki úgy gondolta, hogy nem ártana szembenézni a gyerekkorával. És jellemzően ezek a könyvek landolnak a Nyitott Könyvespolcon.

Pont így került a kezembe Härtling Panaszos utóhang, most meg Jürgen Bernt-Bärtl Rugóslábúak (Európa – Modern Könyvtár, 1980) című könyve.

Persze emlegethetném Camon Ötödik rendjét is párhuzamként, mivel a Rugóslábúak szintén a paraszti világba visz az időnként túlfűtött gyermeki képzelet, a helyi legendákat is bemutatva… De bennem sokkal erősebb a kapcsolat a Härtling regényével, mert a világháborút egy olyan szemszögből mutatja, ami – emlékeim szerint – teljes mértékben hiányzik a magyar irodalomból.

A Panaszos utóhang kamasz hőse a Hitler Jugend tagja, és felnőttként Härtling képes ezzel szembenézni, nem mentegeti magát, nem keres kifogásokat. Bernt-Bärtl kamasz hősei is felnéznek a vesztes háborút megjárt „hősökre”… mert egy kamasznak bármit is mondjon a politika az apja, bátyja a hős, aki visszajött, vagy éppen ott maradt, mint a főhős, Georg apja.

Szudétanémetek. Ki [bocsánat!] Áttelepítettek.

A világháború nagy vesztesei ők is, akiket a Beneš-dekrétumok alapján kiebrudaltak Csehszlovákiából, és akiket új lakhelyükön nem könnyen fogadtak be… jelen esetben a szászok.

Az egyes történetekben visszatérő elem, hogy az áttelepítetteket a helybeliek nem tartják németnek. Az ő szemükben „szláv cigányok”, idegenek. Ráadásul még a vallásuk is más…

Nehéz.

Erről a gyerekkorról, a háború utáni nyomorról mesél Bernt-Bärtl, arról az időről, amikor még csak megszállási övezet volt, amikor még nem volt NDK… a beilleszkedésről. Mert Georg családja végül valószínűleg beilleszkedik.

Bert-Bärtl olyan narrációval meséli el a történeteket Georgról és a családjáról, hogy a nélkülözés, a szenvedés, kap egy lágy szűrőt, és már nem is olyan szörnyű az egész, mint ahogy gyerekként az ember, valahogy nem érzi át úgy az élet kegyetlenségét, mint felnőttként.

Ez is amolyan békésen mosolygós könyv, pedig a témája alapján…

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr425865619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.