Salamon király tragikus szerelme
2014. március 06. írta: regulat

Salamon király tragikus szerelme

A. I. Kuprin: Szulamit

Mert ilyenkor tavasszal nem árt egy kis negéd, meg romantika… gondolhattam volna, már csak azért is, mert amikor megláttam a címet, rögtön valami harmincévvel ezelőtti, talán Családi Kör-ös, majdnem szüzességelvesztős, felvilágosító műsor jutott eszembe, ahol a gaz, vagy inkább felelőtlen csábító gyakran idézte…

szulamit.jpgAlexandr Ivanovics Kuprin Szulamit (Európa, 1958) című könyvét. …és lássuk be nem a könyv teremtette hangulaton múlt, hogy nem ért célba. No mindegy, az egy másik történet.

Megint egy orosz, igaz ez most egy kalandos életű nemesi származék. A kedvencem róla az a (fél)mondat a wikipédián, hogy „Az idő múltával egyre inkább hanyagolta az irodalmat és kocsmákban valamint bordélyokban töltötte idejét.”

Szóval tavaszi szél vizet áraszt, meg a pasiknak is van romantikus vénája… és bevallom a kiadás is megtetszett a külön-külön (amolyan lutra-album szerűen) beragasztott színes illusztrációival. [megpróbáltam illusztrálni egy fotóval, de lássuk be, nem tudok könyvet fotózni. Szörnyű lett, de megmutatom.]

A Biblia kimeríthetetlen forrás, az Énekek Éneke önmagában is csodálatos, az A példabeszédek könyve, meg az A Prédikátor könyve igen tanulságos, úgyhogy ebből az alapanyagból rosszat nem igazán lehet mesélni.

Igen mesélni, mert a regény Salamon király és Szulamit szerelmén keresztül a bibliai szöveget, történetet teszi emészthetővé, némi erotikával [elvégre ott az Énekek Éneke] fűszerezve. Romantikára vágyó hölgyeknek, kamasz lányoknak/fiúknak tökéletes.

Csak az a baj… hogy Gellért György fordítása a bibliai alapokhoz méltó emelkedett, veretes, a mai szemnek dagályos és nehézkes szöveget ad az olvasónak. Valószínűleg Kuprin szövege is hasonló. Csak így nekem valahol útközben elveszett a mese.

szulamit2.jpg

Persze ez az én bajom. Ízlés kérdése, valószínűleg ez mást nem zavar, isten tudja…

Na ez meg a másik. Már az Isten tudja, meg Joseph Heller.

Most komolyan, ha valaki élvezte Hellernek az öreg Dávid királyról szóló könyvét, az vajon képes-e Salamonban bármikor a nagyszerűt és a bölcset látni. Mert ugye Kuprin regénye egyrészt Salamon tragikus szerelméről, másrészt Salamon nagyszerűségéről szól.

Tudom, bennem van a hiba, de amikor Kuprin veretes sorait olvastam Gellért Gyorgy tolmácsolásában, Heller sorai jártak az eszemben, amint az öreg Dávid király oktatja a fiát, Salamont.

– Ha valaha király leszel, és azt akarod, hogy tiszteljenek, mint királyt, és méltónak tartsanak a királyságra, és ha valaha azon kapod magad, hogy datolyabort vagy pomagránátbort iszol valamelyik királyi kupából, azoknak a társaságában, akiknek szeretnéd megőrizni a rólad alkotott jó véleményét, mindig győződj meg róla, hogy amikor iszol, az orrod a királyi kupa karimáján belül van-e.

– A karimán belül?

– A karimán belül.

– Az orrom a királyi kupa karimáján belül – ismétli meg Salamon, miközben leírja, aztán a kíváncsiság legcsekélyebb jele nélkül vár, amikor befejezte.

– Nem akarod megkérdezni, hogy miért? – bökök az oldalába.

– Miért? – feleli engedelmesen. Ez körülbelül a szellemi éberségnek az a csúcspontja, amit valaha is képes voltam felkelteni benne.

– Mert különben a bor le fog csurogni elöl a nyakadon, te istenverte hülye!

Ennyi. Salamon, az istenverte hülye...

Szóval csak az olvassa, aki nem került Heller hatása alá, vagy mert nem olvasta, vagy mert el tud vonatkoztatni. Nekem nem sikerült.

Pedig a Szulamit megérdemelte volna.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr825846615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.