Jőj Oroszország, vodka-virág
2014. március 05. írta: regulat

Jőj Oroszország, vodka-virág

"Jőj Oroszország, vodka-virág, nevetés nékem a véred!" - énekelte annak idején Hell Nagy István versét a Hajnali éneket Dinnyés József. Én meg azt hittem, hogy értem ezt a verse, ezt a dalt.

heten.jpgMondjuk olyan filmek miatt hittem, mint a Vörös kányafa… Aztán most jött Vitalij Szjomin regénye a Heten egy házban (Európa – Modern könyvtár, 1970)… és úgy a tízedik oldaltól, vagy már előbb is Hell versét dúdoltam.

Azt gondolnám, hogy az, amit, amiről Szjomin ír azt hívjuk szocreálnak. [Szocialista realizmusnak, ha még emlékszik valaki erre a szóra.] Pedig nem, mert nála nem öntudatos munkások tekintenek a boldog jövőbe. Ezek prolik.

Semmivel sem jobbak, vagy rosszabbak - hogy E. Fehér Pál hasonlatát, idézzem – mint, Hábetlerék, Fejes Rozsdatemetőjében.

Ezek itt isznak, csalnak, embert ölnek… ügyeskednek. Élni akarnak.

Vodkát ittak, és azon vitatkoztak, mitől lehet hamarabb berúgni: a hígított szesztől vagy a vodkától?

Kell ennél jobb első mondat? Mondjuk, nekem a könyvet olvasva inkább filmes élmény jutott eszembe, de a Rozsdatemető, az tényleg ott van. Nekem képek ugrottak be András Ferenc zseniális korrajzából, a Veri az ördög a feleségét-ből.

A külvárosi - néha lumpen - proletár lét, a nagy háború utáni nyomor, az apátlan nemzedék, a hős anyák muszájherkulessége mind-mind ott van a regényben.

Szóval van egy négyszobás ház valahol egy külvárosban, hét lakójából, hat nő…

Az apropó egy ház építés… ennek kapcsán mesél Vitya a munkástelep mindennapjairól, de leginkább Nyuciról, meg a felnövekvő generációról, Zsenyáról és barátairól, az apa nélkül felnőtt nemzedékről. Ők azok akik nagy része elvesztette az apját a II. Világháborúban, vagy nem sokkal utána.

Élnek, megélnek, túlélnek. Nagyjából szarnak az öntudatra és a munkáshatalomra, leginkább egy saját szobára vágynak.

És persze az olyan értelmiségiek mint Vitya, vagy a felesége Irka, egyre idegenebbnek érzik magukat ebben a közegben, hogy aztán az építkezés, néhány feles a hangulat feloldja ezt a görcsöt. Na erről jutott eszembe a Veri az ördög… a rétesnyújtós jelenet. Lélekben valami hasonlót ír le Szojmin.

Ami azonban mindezeknél lényegesebb volt: Irkában (mint utólag elmondta nekem) asszonyos ellágyulást keltett a férfierő, az, hogy a férfiak mindenhez értenek: vályogot vetni és házat építeni, lovat hajtani és gyárban dolgozni. A külvárosi utca asszonyainak ugyanaz az ellágyulása volt ez, melyet Irka mindig igyekezett kigyomlálni magából, amelyet megvetett Nyinkában és szomszédnőjében, s amely még az engesztelhetetlen és harcias Nyuciban is jócskán fellelhető.

Szjomin nem ítél, csak bemutat. E. Fehér szerint sötét képet fest. Én megértő szeretet látok, amivel a külvárosok népét szemléli.

Érdekes nézni ezt a korrajzot, főleg így, hogy tudjuk, hogy a munkáshatalom nem épült fel, vagy inkább összeomlott.

Az az igazság, hogy én ezt a regényt szerettem. Nem tudom megmondani, hogy miért… Talán a nyers szeretete miatt.

Meg mert ez is egy proli regény… és úgy látszik, mostanság az az egyik gyengém.

Hangulati aláfestésként itt a Hajnali ének Dinnyéstől, bár lehet, hogy Lovasinak és Budapestbárnak jobban örülnétek, de nekem ez az igazi.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr815844531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dalit · http://dalit.blog.hu/ 2014.03.05. 15:48:10

Húúú, sokszor voltam a koncertjén fiatalkoromban. De jó.

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2014.03.05. 18:31:36

@Dalit: Volt olyan időszak/korszak, amikor Dinnyés nélkül nem volt ifjúsági rendezvény. Központi semmiképp.