Vannak témák, amiktől kissé tartok. Ezek közé tartozik a Szabadságharc és az azt követő időszak, ami mintha követelné a pátoszt. Nem véletlen, hogy az egyik a témával foglalkozó film az Élve vagy halva (1979), ami szerény véleményem szerint igazán jó lett, gyakorlatilag bukás, mert nem akart több lenni annál, ami.

Na most akkor spékeljük meg mindezt Székelyfölddel, az ottani valós gerilla mozgalommal és annak vértanúival… Hát lehet ezt pátosz nélkül? Elárulom, lehet. Nem kell hozzá más, mint a történetet, a történelmet, a székelyföldi embereket alaposan ismerő, értő, és érző, jó tollú író. Olyan, mint Beke György.

A Világos árnyékában (Zrínyi, 1990) egy igazán jól sikerült, sallangtól, sovinizmustól mentes regény. Talán pont ezért nem lett divatos.

Beke a valóságra, történelmi tényekre építi, sőt egy szemtanú visszaemlékezéseire építi a művét. Két főhőse Koós Ferenc közlegény és Veress Sándor hadnagy különböző utat járnak be a szabadságharc bukása után, hogy a végén találkozhassanak. Más a származásuk más az útjuk. Koós vállalva a kockázatot otthon marad, azaz visszaül az iskolapadba, és így lesz részese annak a mozgalomnak, aminek a vezető vértanúkká, a székely vértanúkká válnak.

Hősiesnek hősies, de értelmetlen, lehetetlen vállalkozás volt ez, amely csak egy fantaszta fejében születhetett meg… leve bukásra volt ítélve.

Veress hadnagynak a törökországi emigráció jut osztályrészéül, ami szintén nem egy örömünnep. A tábori lét a bezártság a pénztelenség… a reményvesztettség, a szülőföldre visszatérés esélytelensége, egy idegen országban, egy idegen vallású közegben…

Nekem erről Markovits Rodion Szibériai garnizonja jutott folyton eszembe. Valahogy a magyar „tiszt és úriember” szerep nehezen változott a történelem viharaiban. Mert ez bizony egy szerep, amiből kilépni, nem kis erőfeszítést igényel. Hiszen kilépni csak munka által lehet, az pedig nem tiszthez méltó.

Veress hadnagy végül csak megszabadul a szereptől… hogy hogyan, az legyen a regény titka.

Van még ebben a regényben egy óra… meg annak a kalandos útja, ami nem bizonyít mást, hogy az ember nem attól gonosz, hogy milyen nemzetiségűnek születik…

És jut egy tanulság is, hogy csak kiművelt fők útján jut a nemzet magasabbra. Ezt nem ártana nem elfelejteni.

Megérte elolvasni.

És akkor egy kis adalék… miközben azt dicsérem, hogy a könyv pátosztól és sovinizmustól mentes, aközben a Gyulai hírlap így ajánlotta:

Olyan művet kaphat kézhez az olvasó, mely megírása idején, az akkori román diktatúrában nem juthatott el a nagyközönséghez. A könyv kiadását a bukaresti cenzúra megakadályozta.

Halkan jegyzem meg Beke György a könyvet a Magyarországra áttelepedése után, 1990-ben fejezte be…