Ideológiai fejlődésregény
2013. október 24. írta: regulat

Ideológiai fejlődésregény

Michael Scharang: Traktor Charly

Amikor a nincstelen parasztgyerek elindul a városba, nem sok variáció van. Ha ott marad és meggazdagszik, neadj elnyeri az öregkirály birodalmát meg a fele lányát, akkor az népmese. Ha csömörlötten visszamegy a faluba, a nemzeti konzervatív.. ha meg marad, de csak melós lesz belőle… no az valami balos irodalom.

traktor.jpgA balos irodalmmal meg… vessetek meg, nekem általában nincs bajom. És olyan fejlődésregényt csak balos szerző tud produkálni, amikor a hős a nulláról indul és a végén pont ugyanott tart, és közben fejlődik. Öntudatilag.

Michael Scharang a hetvenes évek elején követte el Traktor Charly (Magvető - Rakéta-Regénytár, 1978.) című fejlődésregényét.

A regény elején Charly a betanított munkás beszédre készül, csavarog a városban, a Duna árterén, majd a végén is ott köt ki. Szereti.

Szóval beszélni készül az üzemi tanács előtt. A maga és a kollégái érdekében. Nagydolog ám ez. Nem szoktak az egyszerű melósok csak úgy hozzászólni az üzemi tanácshoz, arra ott vannak a megválasztott bizalmik.

És miközben Charly izgul és tépelődik, megismerkedünk vele, az életével, úgy nagy vonalakban. Hogy lám már iskolás korában is kiállt a jogaiért innen, illetőleg egy segélycsomagból származó baseball sapkától ered a neve, amiről nem volt hajlandó „önként” lemondani. Azon az amerikai sapkán volt a traktor…

Szóval ez egy fejlődés regény az elszánt parasztgyerekről, akiből segéd, majd betanított munkás lesz… És még valamikor szakmunkássá is válhat, ha nem lesz inkább szakszervezeti bizalmi.

És ilyenkor én a keleti-blokkban felnőtt, úgy szégyellem magam. De komolyan. Ezek ott nyugaton, a hetvenes években tényleg azt hitték, hogy ami itt készül keleten az valami igazságosabb, jobb világ lesz, ahol senki nem zsákmányol ki senkit, meg mindenki érdemei szerint… Közben a lótüdőt, csak itt a kizsákmányoló, a lenyúló, az pártvonalon mozgott, vagy szakszervezetin. [Ne komunistázz! Ezek itt, sohasem voltak azok! Nem is hittek benne… azok ott, azok már sokkal inkább.]

Szóval Charly kiáll magáért a kollégáiért, és egyedül marad. És lapátra kerül… mondjuk azt joggal, elvégre sztrájkot szervezni is illetlen dolog, de a blokkoló órákat szétverni pofátlanság.

A következő munkahelyén meg… eljön a tetőpont, amikor egy olyan céghez kerül a mi hősünk, ahol nem egyszerűen kizsigerelik a melóst, hanem adósrabszolgát csinálnak belőle. Charly megkeresi az előző munkahelyén megismert kommunista szakszervezetist.

…és Charly tanulni kezd.

Az a baj, hogy én azt látom, hogy az ilyen parasztgyerekekből, mint Charly nem lett öntudatos munkás, szinte sehol a világon. Nem mondom, kivételek mindig akadnak, de ritkán. Ezekből a hetvenes években elindult káderekből keleten és nyugaton jobbára elhízott kispolgárok lettek, akik az érdekvédelem tüzénél sütögetik a gesztenyéjüket.

A Traktor Charly nem a története miatt jó, hanem azért mert megmutatja azt a világot, amiről a szüleim azt hitték, fenékig tejfel…

Bár a cím alapján… valamiért valami könnyed limonádét vártam. Ez nem az.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr965597777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.