Nem lányregény
2013. október 02. írta: regulat

Nem lányregény

G. Szabó Judit: Most boldog vagy?

Kezdhetném azzal a talán tőlem is elhangzott kijelentéssel, hogy „A fiúk nem olvasnak pöttyöst!” Ez azért nem olyan evidencia, mint a „fiúknak fütyijük  van…” kezdetű.  Mondjuk én tényleg nem sok a lányoknak szánt pöttyöst olvastam, ezzel szemben a fiúknak szánt csíkosból se többet.

mostboldogvagy.jpgTalán ennek volt köszönhető, hogy kicsit furcsán méregettem a Nyitott könyvespolcon a Sajdik borítós könyvet. Az írónő neve semmit nem mondott. G. Szabó Judit… A cím, a Most boldog vagy? (Kozmosz Könyvek, 1977.) és a borító viszont ismerős volt.

Főleg a cím. Azt hiszem néhányszor kamaszként megkaptam anyámtól ezt a szemrehányó kérdést, amikor valamiért túl nagy árat fizettem, amikor az erőszakosság, vagy a konokság győzött a józanész felett… amikor úgy lett igazam, hogy valójában nem is, hanem neki. Amikor már nem tudtunk mást mondani, mint hogy eső után köpönyeg… de neki azért fel kellett tennie a kérdést: Most boldog vagy?

G. Szabó Judit – olvasom róla – lányregényeket írt, illetve lányoknak írt regényeket, amihez a példát részben lányai, lányai barátnői adták. Ezek nem rózsaszín, habos-babos történetek…

Ezt, már hogy milyenek a könyvei, egy könyv alapján nem tudom megítélni. De a Most boldog vagy testvérpárjának, Jutkának, Áginak a története… hát nem egy lányregény.

Persze egy mai fiatalnak, ha kézbe venné, először el kéne magyarázni, hogy mi is az a disszidálás. Hogy abban az időben, amit hol kommunizmusnak, hol szocializmusnak neveznek, holott a Kádár-rendszer elnevezés lenne a célszerű, hogy és hova lehetett utazni, hogy „nyugatra” csak háromévenként. Hogy, aki ott akart szerencsét próbálni, annak szöknie kellett… kinn felejteni magát egy társasutazáson, vagy átszöknie a határon. Hogy aztán egy táborban töltsön hónapokat-éveket, hogy aztán valaki garanciavállalása mellett új életet kezdhessen… valahol nyugaton. Ami innen a bezárt keletről nézve tejjel-mézzel folyó kánaánnak látszott.

És persze akkor már el kellene magyarázni azt is, hogy hiánygazdaság, meg diktatúra… meg… Áhhh! Meg, hogy most miért érzik azt sokan, hogy az jobb volt, amikor akkor a többség arra vágyott, ami nem is olyan régen van.

Szóval Jutka és Ági. Majdnem felnőtt kamaszok. Az édesanyjuk (Régianyu, ahogy a lányok hívják) valamikor kiskorukban elhagyta őket, disszidált. Az apjuk és Anyuka neveli őket.

Anyuka nagyon nehéz feladatra vállalkozott, hogy tisztességesen felneveli őket. Hogy helyt áll… A lányok disszidálása számára kudarc, jó valahol a kudarc Ági lázadásával kezdődik, aki a jobb vagy egyszerűbb, könnyebb élet reményében, hogy úgy mondjam könnyelműen bevállal dolgokat... Akinek a filozófiája annyiból áll, hogy

Aki lánynak született, az hazudjon, reggeltől estig, ha egy kis nyugtot akar.

Vele szemben Jutka, a történet mesélője komolyabb, felelősségteljesebb, csak hát a kaland szele, a filmek, a becsavarogni a világot a barátnőkkel, őt is megszédíti, hiába mondja Gabi, a pasija, hogy hülyeséget csinál... Van aki, csak a saját kárán tud tanulni.

Elkalandoztam.

Pedig arról kellett volna most írnom, hogy ez a regény a kamaszlázadás regénye. A testvérek eltérő boldogulási mintájának a regénye. Meg írhattam volna azt is, hogy a felnőtté, önállóvá válás regénye. Meg, hogy talán célja volt a disszidálástól való elriasztás. Hogy nem folyik a tej, meg a méz… Hogy az otthontól távol milyen nehéz.

Hogy…

Ez a könyv a pofonokról szól.

Ez a könyv a szeretetről szól, arról az egyetlen mondatról a végén

Jutka, hagyd a cirkuszt, és gyere haza!

Nem tudom, hogy öt, vagy tíz, vagy húsz évvel ezelőtt hogy tetszett volna a könyv. Most úgy érzem, hogy felnőttem ahhoz, hogy megrázzon. Most értem Jutkát, Ágit, Anyukát, Jutka pasiját Gabit…

Most azt mondom, hogy ez a könyv zseniális… De nem egy lányregény.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr745547106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.