Egy ajánlani való cseh
2013. június 13. írta: regulat

Egy ajánlani való cseh

Jiri Sotola: A pofon

Ha egy közlegény, már az első mondatban felpofozza az őrmesterét, akkor az vagy valami Fanfan, vagy esetleg egy Rejtő hős. Az szinte biztos, hogy valami romantikus, kalandos, akciós történetet ígér. Erre itt van ez a Marcel Fladerka, és… ehhh!

a pofon.JPGSzóval, az úgy volt, hogy

Marcel Flanderka lekevert Wagenknecht őrmesternek egy pofont.

Es war der wunderschöne Monat Mai.

A háború mindössze háromszáznyolc napja tartott; s ők ketten máris veszítettek a humorukból és jókedvükből.

Különben is ki mondta nekik, hogy ide jöjjenek?

Tisztességes ember nem megy ki a harcmezőre. A tisztességes ember elkerüli a gyalogsági kaszárnyákat. Ül a kávéházban, és kávét iszik. Ül otthon és olvasgat.

Így kezdődik Jiří Šotola A pofon, vagy hogy a fordító szavainál maradjak a „Pirospozsgás legények” (Európa, 1983) című regénye.

Ebből még akármi is lehetett volna, de a kisemberekből ritkán lesznek hősök. Jobbára csak a regényekben. Néha még ott sem. Muszáj Herkulesek talán…

Ergo Marcel Flanderka a fogdára megy, a hadosztály a frontra, és Wagenknech őrmesterrel szembe jön egy golyó. Mert a világháború nehéz mesterség…

És a továbbiakban hősiesség semmi. Csak a josefstadti cs. kir. fogház, amit tulajdonképpen már be kellett volna zárni.

Sotola mesél. A Fladerka családról. A fogházat vezető Swoboda örmesterről. Erről-arról, és közben úgy mellékesen folyik a háború. Andalító mese ez, mintha nem is tragédiákról szólna, hanem a normális hétköznapokról, egy normális világban, holott egy világháború minden csak nem normális.

Nem mondom, kell egy hangulat Sotola meséjéhez, mert a kitérői, az álomszerű párbeszédei [amit a Nyársra húzva című regényében határozottan rühelltem] valahogy megfoghatatlanná, vagy csak groteszkké teszik a helyzetet. Pedig lássuk be egy háború már önmagában is groteszk.

Akárcsak a regény befejezése, mert Flanderka csak a háborút éli túl, a rabságot nem…

Sotola egy kicsit Hrabal, egy kicsit Párál, egy kicsit Hašek, de azért csak Sotola.

Ha valaki szeri a cseh irodalom hrabali hangulatait, a párali kitérőit, annak ajánlom, de vigyázat Marcel Flanderka nem egy Švejk!

Sotolát nem szabad erőltetni, kell hozzá a megfelelő hangulat…

 

Most nem tudom, hogy mi a következő, mert Ottlikkal küzdök, de a Hajónapló, meg az A Valencia-rejtély megfeküdte az agyam… lehet, hogy feladom. Ilyen is van.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr475360332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.