Nagy utazás
2013. május 22. írta: regulat

Nagy utazás

Albert Maltz: Simon McKeever utazása

Az út adta bölcsesség, a megvilágosodás, amit csak úgy tudunk megszerezni, ha végigmegyünk rajta. És miközben a saját utunkat járjuk, lehetőséget kapunk, hogy könyvekből, regényekből megismerjük mások útját. Az, hogy tanulunk belőle, vagy nem az már más kérdés.

simon_mc.JPGDe vajon mit lehet tanulni egy (már bocsánat, de) csóró, beteg öregember, talán utolsó utazásából?

Albert Maltz a Simon McKeever utazása című regényének (Európa – Zsebkönyvek, 1972) hőse, pontosan egy csóró, a köszvénytől félig béna, hetvennégy éves öregember, akinek se kutyája-se macskája, és aki egy otthonban lakik sorstársaival, és aki úgy érzi, hogy nem sok örömet tartogat számára az élet, pedig ő dolgozni szeretne… neki van még egy terve.

Simon éli, vagy inkább csak túléli a mindennapokat az otthonban, amit ő csak ideiglenes állomásnak tart az életében. Ő még hisz benne, hogy az állapota visszafordítható, hogy újra dolgozhat és mellette nekivághat a nagy tervnek, összeállítani egy könyvet a kedvenc olvasmányairól, amiknek a hősei az egyszerű köznapi emberek. …mint például [Albert Maltztól a Simon… vicceltem!] Upton Sinclairtől a Kiáltás az igazságért. Csak előbb meg szeretne gyógyulni. Persze az orvosok az otthont fenntartó család nem sok jóval kecsegtetik, amikor egy véletlen folytán összeakad egy asszonnyal, aki megadja a Los Angelesi doktornő címét, aki csodát tud tenni a köszvényesekkel…

És Simon tudja, hogy el kell mennie ehhez a doktorhoz a csodáért. Igaz, pénze nincs, vagyis mindössze egyetlen cent a vagyona, és Los Angeles meg majd négyszáz mérföld, de majd autóstoppal…

Csak előbb még meg kell szökni az otthonból, amiben a szobatársai, vagy inkább sorstársai, vagyis – akár mennyire is a kényszerűség szülte, de akkor is – a barátai segítik.

Az utazás leginkább arról szól, amit Simon már régóta tud:

…a világ nagyobbrészt jó emberek gyülekezete. Van néhány gazember, silány csaló, de a legtöbbre jó visszaemlékezni.

Három nap mindössze másfél dollárnyi készpénzzel. Három nap az út mentén, ami egy fiatalembernek sem egyszerű, de egy félig béna öregnek… életveszély. De Simon odaér, és megkapja a választ. A köszvénye nem gyógyítható.

Mégis lélekben megerősödve tér vissza az otthonba, hogy nekilásson a könyvnek.

Maltz kisemberében semmi különös nincs, hacsak nem a kitartása, és a hite a jó emberekben.  Mert maga is jó ember. Akarata, elszántsága, ravaszsága, szerencséje, mind-mind segítik a „nagy” utazása során. De leginkább a jó emberek. És éppen elég jó emberrel találkozik.

Mert néha olyan kevés is elég, hogy jót tegyen az ember.

ps: Albert Maltzról nem árt tudni [én persze, hogy nem tudtam!], hogy egyike a "Hollywoodi Tízeknek", azaz az Amerika Ellenes Bizottság által kommunistának, vagy legalábbis kommunista szimpatizánsnak kikiáltott forgatókönyvírók egyike. Emiatt, megjárta a börtönt is. Nos, egy könyv alapján csak azt mondhatom, hogy ha mindenki, aki ennyi érzéssel közelít az egyszerű emberekhez, a munkásokhoz, az kommunista (szimpatizáns) akkor ezt a bélyeget nagyon sok íróra rá lehetne sütni. Remélem nem ez az akadálya annak, hogy a könyvet újra kiadja valaki.

 

...és most irány a könnyebb műfaj, a kalandregény. Az általam nem túl jónak (kettőnek sok- egynek kevés) minősített Afrika szarva folytatása, az Afrika mélye.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr775313512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.