Hideg optikán keresztül
2013. március 03. írta: regulat

Hideg optikán keresztül

Hernádi Gyula: Az erőd

Azt ígértem legutóbb, hogy Páral következik, de valahogy nehéz falatnak tűnik. Nem állnak össze a mondatok, hogy klasszikus pop-közhelyet idézzek. Viszont akad itt valami, amihez túl nagy elvárással fogtam hozzá… és így törvényszerűen csalódás lett.

t_gy_erod.jpgVolt egyszer egy film, amiről gőzöm sincs, hogy vajon mekkora siker volt, csak azt tudom, hogy azon kevesek egyike, amiről kimentem a moziból… Pedig ugye Tarján Györgyi… De az Az erőd nekem olyan tizennégy évesen sok volt.

Hja, kérem Hernádi mesterhez azért több ismeret kell, mint amit holmi kamaszok elő tudnak húzni a farzsebükből.

Most meg valahogy előkerült a könyv… Hernádi Gyula Az erőd (Szépirodalmi, 1971) című kisregénye.

Na jó, nem valahogy, hanem egy kolléga nyomta a kezembe, hogy ezt tényleg, meg igazán, és hogy akkora. Meg még mondott valamit az embervadászatos filmekről, hogy ez lenne az alfája. Hát nem tudom, nekem Ice-T-vel a Surviving the Game az alap, meg a Death Ring, de hát ezek már a kilencvenes évek termékei.

Na mindegy - mondok magamnak -, lássunk neki hátha már beértem hozzá, meg olyan lelkesen tuszmákolta rám a könyvet.

Ránéztem a molyra, a vélemények, meg a fülszöveg miatt. Már csak azért is, mert nekem a fülszöveg nélküli kiadás jutott és ott az van fülszövegként, hogy

Az Erőd című kisregény a totalitárius rendszerek létrejöttének pszichikai előfeltételeit és összetevőit tárja fel...

Hopp – mondok magamnak – ez azért érdekes lesz.

Vélemény, az nem nagyon akadt, mindenesetre olyan 80% körülire, azaz négy csillagra értékelte tizenegy könyvmoly.

Mondanám, hogy ennyi az előzmény, de azt azért hozzá kell tenni, hogy a könyv születésekor úgy 1971-et mutatott a naptár és a helyszín Görögország [ez fontos, bár a film egy fiktív országban játszódik]. Akkor ott éppen katonai diktatúra volt… méghozzá jobboldali. Na most kis hazánkban meg baloldali és nem katonai. És a hazai éppen szerette volna magát marhára demokratikusnak látni és láttatni… Mire film született a könyvből az görög ezredesek távoztak a hatalomból, egyből fiktívvé kellett tenni a helyszínt.

az erőd.jpgSzóval a könyv sztorija jó. Adva van a II. világháborúból visszamaradt erődrendszer, ahol a Társaság unatkozó milliomosoknak szervez - nem kevés pénzért - negyvennyolc órás hadijátékot milliomosok kontra zsoldosok felállásban, természetesen éles lőfegyverekkel. Az intenzív élmény kedvéért. A hadijáték célja egy mobil erőd elfoglalása/megvédése. [Tehát nem embervadászat, itt bárki meghallhat.] Mert pénzért bármi megvehető, bármi elintézhető. Ott. A diktatúrában. [mintha itt más lett volna a helyzet…]

Innentől mondhatjuk, hogy a történet nem is annyira a hadijátékról, a csatáról szól, hanem egyrészt arról, hogy mi vesz rá embereket, hogy ilyenen részt vegyenek. Elvégre esélyes, hogy ott patkolnak el. Néhányuknak ez is jut.

Másrészt a győztesek reakciójáról, a bosszúról. Meg, hogy kell-e a vesztest kínozni, vagy nem kínozni… melyik a jó dolog? Szükség van-e humánumra?

És persze Hernádi mester a végére még tartogat egy csavart, vagy kettőt… Arról, hogy nem elég, hogy a hatalom korrupt, gátlásai sincsenek. Már, ha érdeke úgy kívánja. Értse mindenki úgy, ahogy akarja. Már, hogy melyik hatalomról beszél, vagy a hatomról úgy általában.

És, miért is csalódás nekem ez a könyv? Talán Hernádi túl sok időt töltött Jancsóval, és a szemét lecserélte valami hideg és tárgyilagos objektívre. Ez a kisregény mentes (már az író a mesélő részéről) mindenféle érzelemtől. Mintha egy áldokumentumfilm forgatókönyvét olvastam volna. Nincsenek pozitív hősök. Talán még negatívak sem, elvégre a zsoldos is csak ember, akinek az a munkája, hogy fegyvert használjon. Engem zavart ez a távolságtartás, ez a véleménytelenség.

Ráadásul a hivatkozott fülszöveg ígért valamit a totalitárius rendszerek létrejöttének pszichikai előfeltételeiről és összetevőiről. Most vagy én vagyok alulművelt és azért ne vettem ezt észre a könyvben, vagy a fülszöveg elkövetőjével van komoly orvosi segítséget igénylő probléma.

Hogy a hajókofferbe nem férne bele, az nem a történetnek, nem az ötletnek, hanem az elbeszélés módjának köszönhető. Én ezt a könyvet – bár elismerem, hogy van benne valami, ami nem is kevés – nem szerettem, és nagyvalószínűséggel a büdös életben nem fogom újraolvasni. Mint ahogy a filmre sem vágyom. Még tarján Györgyi kedvéért sem.

 

És most már tényleg jöjjön az a Páral.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr635114987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2013.03.04. 12:12:45

rémlik pár részlet a tévéjátékból, tetszett erősen, sz'tem érdemes meg(bele)nézned azért :)

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.03.04. 20:10:27

@Pável: Bevallom - töredelmesen - belepislantottam, már csak azért, hogy T. Gy-ről képet mentsek ki. Remek színészek, pocsék film. Főleg a könyv ismeretében.
Mint említettem volt, Szinetárék nyitásból kiherélték az alaphelyzetet, mert akkor már nem volt aktuális... már a görögökre hivatkozni.
A jelmezek nem jönnek át... a zsoldosok inkább operett katonák, a "milliomosok" nem nem egységesek, hanem szedett-vedettek...
Abból a kb harminc-negyven percből, amit láttam leginkább ez jött át, és az az "dokumentumos" megközelítés, amit a könyvben éreztem... na az nem volt sehol. Persze '79-ben lehet, hogy ütős volt a film, de akkor még kicsi voltam hozzá, most meg túl vén. :)