Titkos folt
2013. január 28. írta: regulat

Titkos folt

Jean-Marc Roberts: Vincent barátja

Ha az ember gyereke valami rövid szórakoztató művet akar olvasni, nagy valószínűséggel nem nyúl mellé, ha a Rakéta Regénytár egy kötetét választja.

vincent.JPGPont ez a megfontolás vetette le velem a nyitott könyvespolcról Jean-Marc Roberts Vincent barátja (Magvető, 1984) című munkáját. Bevallom sem az író sem a cím nem mondott semmit. Sőt a fülszöveg sem, hiszen az a rare könyvek esetében ugye jobbára egy idézet a könyvből, ami annak mond sokat, aki már olvasta.

Mint mindenki, én is azt képzeltem, hogy könnyű valakit eltenni láb alól, elég egy alkalmas pillanat, a gyengeség vagy a harag egy hulláma, egy kis figyelmetlenség vagy hanyagság, hogy a vájkálás mások életében komoly kockázattal jár, elvégre pusztán a terep felkutatásával bármelyikünk életében felfedezhetünk egy titkos foltot, mint valami eltüntethetetlen fekete pöttyöt az arcon.

Mindannyiunknak vannak titkos foltjai, amiről nem szeretnénk, ha mások tudnának, amikről még mi magunk sem akarunk tudni…

Robert regénye egy gyerekkorból datálódó barátág története Albert a karmester és Vincent a trombitás között. Sok minden köti őket össze a munkán, a szenvedélyen túl, a közös emlékek.

És Vincent Lamar egyszer csak eltűnik. Látszólag ok nélkül. A folt miatt, amit megtalál a Vincent barátja.

Albert meséli el nekünk, hogy mi történt. Mesél gyerek is fiatalkori közös emlékekről, miközben nyomoz. Vagy inkább azt gondolja, hogy nyomoz, de valójában vájkál Vincent életében.

Nem, Albert, nem egy amolyan okoskodó, mindenlébenkanál… Dehogy, őt tényleg a szeretet, a barátság vezérli. Mert szüksége van a tudásra, a bizonyítékra, hogy Vincent nem gyilkos, mint ahogy a zöld esőkabátos lány vádolja. Nem, az nem lehet, hogy Vincent megölte a lány nővérét…

És Albert lassan, de biztosan bogozza ki a szálakat. Rájön, hogy nem is ismeri annyira a barátját, mint ahogy hitte…

Nem mondanám erről a nyomozásról, hogy krimi, de Jean-Marc Roberts tud valamit. Például fenntartani a feszültséget és a figyelmet. Végig. És még a végén is maradt muníciója ahhoz, hogy meglepjen.

Tipikusan az a könyv, ami arra sarkall, hogy keressem a szerző más műveit… hiába. A csak magyarul olvasó közönségnek sajnos csak ennyi jutott.

Ott a helye a hajókofferban.

 

…és ha már kaland legyen a színhely Afrika, az idegenlégió. Olyan szerzőtől, aki akkor szolgálta le a maga öt évét, amikor Rejtőnek csak egy rövid liezonra futotta e kivételes társasággal. Elfeledett könyv 1937-ből. Sámson Frigyestől a Mektub.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr15049936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.