Brazil, túl Coelhon
2012. december 15. írta: regulat

Brazil, túl Coelhon

Jorge Amado: Zsubiabá

Fázom azoktól az íróktól, akiknek minden szava kincs. Valahogy így vagyok Cohelo mesterrel is. Mondjuk az egyik kedvenc idézetem hozzá kapcsolható. „A pofádat befognád Paolo, vagy ráüljek?” De ez Coelho nejétől származik. Állítólag.

zsubiaba.JPGAkkora divat lett Coelhot idézni, hogy majdnem úgy döntöttem, ha ő a brazil irodalom, akkor nem kérek belőle. Szerencsére van brazil irodalom Coelhon túl is.

A Nyitott könyvespolcról [honnan máshonnan?] került a kezembe Jorge Amado Zsubiabá (Európa Könyvkiadó, 1973) című regénye.

Jelzem a cím átverés, mert nem Zsubiabáról szól. Zsubiabá egy viszonyítási pont. Ő a Bahiai Capa Negro domb varázslója, gyógyítója, vallási vezetője, tanítója, minden regék és történetek ismerője… szóval afféle sámán. Az egyetlen biztos pont a regény főszereplőjének Antonio Balduinónak (Baldonak), a bokszolónak, az utcagyereknek, a négernek, a nőcsábásznak, az kikötői rakodónak, a szamba szerzőnek és gitárosnak, a cirkuszosnak, a dohányszedőnek, a… egyszóval Bahia császárának az életében.

Mert Amado regénye Baldo szerelmeiről, álmairól, életéről szól. A néger életéről. A szegényember életéről.

Bevallom azt vártam én is, meg Baldo is, hogy afféle Rózsa Sándor, Sobri Jóska, Dutch Shultz, vagy a kis Baldo kedvenc hőse „Lucas de Feira, rabló, a gyilkos, aki szeretett valakit…”

Hja, kérem ilyenek a népi hősök. Rablók, gengszterek, akik csak a gazdagokat sarcolták… [már a legendákban.] Akik életét, versek, balladák, ABC-k* őrzik, akikről dalok születnek, és vásári képmutogatók mesélnek róluk. Amado ezt – képmutogatók technikáját – követve mesél Baldoról. Nem folyamatos történések, hanem gyors és lassú ritmusú történetek kapcsolódnak a „képekhez”. Andalító szerelmi történetek, akciók, tépelődések. A csavargó cifra nyomorúsága.

Igen, ez afféle fejlődéstörténet, ahol már az elején sejti az olvasó, hogy mi lesz a vége. Antonio Balduino vezetésre született, az utcán él, hát várható, a felemelkedése és a bukása. Hogy megkapja a maga ABC-jét…

Hát nem.

Meglepett, hogy a történet a végére más fordulatot vett. Jó, nem minden utcagyerekből lesz rablóvezér, még, ha a képességei meg is vannak hozzá, mert ugye ott van például Gavroche… de azt akkor sem gondoltam volna, hogy amolyan brazil Joe Hill válik belőle… …és megkapja végül az ABC-jét

 

 

 

„Ha munkások közt dalba vágsz,

segítem hangodat:

a sztrájkőrségben megtalálsz,

a gyárkapuk alatt.

Mert minden gyárban, bányában,

s az ültetvényeken,

hol munkás védi jogait

száz új Joe Hill terem!”

                      (Maróthy János fordítása)

A Zsubiabának ott a helye a hajókofferban, mert egyszerűen jó.

 

A következő könyv annyiban lesz érdekes, hogy az idén már olvastam az NSZK-ban élő bevándorlók miatti feszültségről, akkor a nyolcvanas évek, meg a törökök voltak terítéken, most a hetvenes évek és az olaszok jönnek Max von der Grün Csúszós utak című bűnügyi történetében.

 

 

 

*ABC – Népi versfaragók balladaszerű költeménye legendás hősök tetteiről. Minden versszaka az ábécé soron levő betűjével kezdődik.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr174966515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.