Piszlicsáré ügyek
2012. november 09. írta: regulat

Piszlicsáré ügyek

Ember Mária: Bárszék az éjszekában

Tisztességes krimiben van legalább egy hulla. Vagy legalább egy gyilkossági kísérlet. No de, egy krimi paródiában? Oda is kell?

barszek_az_ejszakaban.jpgVagy csak elég, ha valaki a közlekedési szabályokat be nem tartva, éjnek évadján elüt az út szélére kirakott két bárszéket. És az elütött bárszékek ügyében miért nyomoz a rendőrség?

Lehet-e cserbenhagyás áldozata egy bárszék?

És különben is mit kerestek ott azok a bárszékek?

Mert a bárszék cserbenhagyása… hát az bizony nem egy tipikus bűncselekmény, hanem csak egy piszlicsáré ügy. De ugye

…a létező szocializmusban a létező újságok tanúbizonysága szerint rendkívül kevés bűneset bűnesett.

Ember Mária 1983-as krimi paródiájában (vagy inkább abszurd krimijében), a Bárszék az éjszakában-ban (Magvető, 1983) a létező szocializmus rendőrsége ilyen piszlicsáré ügyekkel foglalkozik, mint amikor egy autó rosszul vesz egy kanyart, nekimegy az út szélére kihelyezett két széknek, azok egyike bevágódik az árokba, neki egy ott alvó csavargó fejének.

Meg olyanokkal, hogy vajon orgazda, vagy zugkereskedő lehet a „Hely hiányában” jeligével új szovjet autófridzsidertől kezdve az esernyőnyeles olasz összecsukható gyerekkocsiig mindenfélét.

Ja, meg van még egy autótolvaj banda is, de az inkább csak úgy… mellékesen. Elvégre az mégsem piszlicsáré ügy.

...és a szálak a rendőrségre vezetnek…

Az a baj ezzel a könyvvel, hogy kor függő. Nem, nem életkor függő, hanem jobbára azoknak vicces, akik megélték Azt a kort. Már amikor játszódik. A létező szocializmust. A hiánygazdaságot. Azokkal összekacsint az írónő.

Néhány éve tettem egy kísérletet és megnézettem huszonévesekkel a nyolcvanas évek legendás filmjét, a Kojak Budapesten című vígjátékot. [Igen, legendás, mert egy városi legenda szerint a filmben Kojakot játszó (a sorozatban meg a hangját kölcsönző)  Inke László annyira hasonlított Telly Savalasra, hogy a feldolgozás jogát a magyarok 1 egész dollárért kapták meg.]

Szóval az alanyok a filmet nézték, én meg a reakcióikat. ...és a poénok nagy részét nem értették. Ha most ezt a regényt adnám oda nekik, szerintem nem sűrűn nevetnének.

Nem, nem azt mondom, hogy nem vicces, de nem az a könnycsorgatós, fetrengős, hangosan nyerítős történet. De azért azt a hiánygazdaságos dolgot meg kellett hozzá élni…

Szóval, ha valakinek kedve támadna nosztalgiázni, annak bátran ajánlom. Akár strandra, vagy egy téli estén tea vagy forralt bor mellé… hosszabb utazásokhoz nem, ahhoz túl rövid.

 

 

ps. Most már tényleg jön a partizánromantika az NDK egyik legnépszerűbb írójától.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr834899612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.