Ha ma(!) beütöm a moly.hu könyves közösségi oldal keresőjébe a nevét, akkor azt az eredményt kapom, hogy íróként 692 könyv esetében jegyzik, fordítóként további 60 mű kötődik a nevéhez. Lássuk be, ez iszonyatos mennyiség… ahhoz, hogy egy ember… még akkor is, ha az illető elmúlt hetven éves.
Alapvetően kedvelem a mintegy anekdotázásként összekötött rövid történetekből álló köteteket. Ez talán annak köszönhető, hogy gyerekkoromban sokszor hallgattam valami rádióműsort, amiben egy asztaltársaság tagjai vették át egymástól a stafétát és mondtak el történeteket… amolyan „erről jut eszembe”…
Egy az 1001 könyvből… Nevezték már műfajteremtőnek… Készítettek belőle filmeket… A mai napig vitatkoznak rajta, hogy fikció vagy tényregény (non-fiction)… abban mindenesetre sokan egyetértenek, hogy alapmű. Szóval elvileg az a könyv, amit kár lenne kihagyni. Én mégis évekig kerülgettem a Holcombi…
Az átlagos magyar krimi olvasónak nem sokat mond például A. A. Fair neve. Mondhatnám azt is, hogy az illető úrnak, vagy hölgynek (úrnak) nem jelent meg műve magyarul, ami persze nem igaz. Az viszont tény, hogy anno a Magvető nem kísérletezett egy ismeretlen álnév bevezetéséve, hanem a szerző…