Szeretjük az olyan történeteket, ahol a jó megküzd a gonosszal. Erre jön ez az angol fickót és egymásnak ereszt két jót, az olvasó meg azon gondolkodik, hogy akkor most kinek is szurkoljon…
Jeffry Archert nyugodtan nevezhetjük sikerkönyv gyárosnak. Is. Meg az élettörténetét nézve sok minden másnak is… De most nem az élettörténetéről, hanem a Párbaj című (IPC, 1990), eddig három kiadást megért regényről v an szó.
Ez egyébként a Kane és Abel sorozat első kötete. A folytatások az A tékozló lány, és a Megmondjuk az elnöknek? címmel jelentek meg.
A Párbajra mondhatnám, hogy párhuzamos karrier történet, vagy családregény, és, ha az idővonalat nézem, akkor nem is mondtam valótlant. De mint tudjuk, a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, márpedig William Kane és Abel Rosnowski (avagy Wladek Koskiewicz) életútja minden csak nem párhuzamos. Azt hiszem ez a siker egyik titka, már Archer nagyszerű ellenpontozása.
A két fiúnak elvileg semmi köze egymáshoz (hiába sejtet testvérharcot az eredeti cím), már azon túl, hogy mind a ketten egy napon 1906. április 8-án születtek. Jó az közös, hogy mind a ketten amolyan pénzügyi zsenik, de míg a bankár Richard Kane fiának már születésekor ki volt jelölve a mondhatni nyíl egyenes életútja, addig Wladek/Abel jövője meglehetősen kacskaringósra sikeredett.
Halkan jegyzem meg, hogy szerzőnk saját életében sikeresen ötvözte a kettőt, azaz a nyíl egyenesnek induló pályájába remek kitérőket rakott az „élet”, elég csak a politikai karrierjére, vagy a büntető ügyeire gondolni (volt abban bennfentes kereskedés, csalás, sikkasztás, hamis tanúzás…).
A regény igazi ízét, sikerét egyrészt a remek korrajz adja, elvégre az a bő fél évszázad, amin átível bővelkedett eseményekben. Volt két világégés, egy gazdasági világválság, elsüllyedt a Titanic, meggyilkolták Keneddyt… szóval lehet sorolni az érdekességeket. Van mit beleszőni a történetbe.
Másrészt ott a két főhős tökéletes ellenpontozása.
William Lowell Kane a WASP mintája. Az igazi amerikai elit, akinek az ősei tán a Mayflowerrel érkeztek. Már születésekor várják a jó iskolák, és a karrier a családi bizniszben. Az már csak hab a tortán, hogy esze és tehetsége révén minden esélye meg van rá, hogy még jelentősebb bankár karriert fut be majd apjánál…
Míg Abel… nos, Abel a lengyelországi erdőben talált árva és zabigyerek abszolút hendikeppel indul. Egyrészt a származása miatt. Csak a különlegesen jó eszének köszönheti, hogy nem süllyed bele a paraszti világba, és nem veszi el örökre. Aztán még rásegít a történelem is. I. Világháború. Lengyelországot megszállják a németek, majd az oroszok, és Wladek hiába lesz Rosnakowski báró egyetlen örököse, ő bizony megnyer egy kényszerű kirándulást Szibériába, amit túlélni szinte képtelenség, megszökni onnan… nos az a lehetetlen határát súrolja. Neki mégis sikerül, aztán némi kacskaringóval eljut Amerikába, hogy új életet kezdjen. A szállodaiparban köt ki.
És Amerikában a WASP bankár és a self made man szállodás, a két amerikai mítosz életútja el kezd összeérni. Néha keresztezik egymásét, és bár minden ok meglenne arra, hogy barátok, üzlettársak legyenek, mégis ellenségekké válnak.
Kettőjük párharcát nem akarnám elspoilerezni. Nem egy véres küzdelem, hanem két éles eszű, kitartó férfi párharca ez, miközben mind a ketten járják a maguk útját, ami kellőképpen izgalmas, mert ott a gazdasági válság, ott a második világháború… és persze mind a ketten megfordulnak a gazdasági élet, hogy is mondjam szürke zónájában, bár alapvetően mind a ketten becsületes emberek.
Én tényleg nem tudtam, hogy kinek a győzelmét kívánjam ebben a párbajban.
És, ha mindez még nem lenne elég, Archer mester még egy Rómeó és Júlia történetet is beletuszkol a regénybe, hogy az utolsó percig fenn maradjon az esélye annak, hogy William Kane és Abel Rosnakowski barátok legyenek.
Hogy ki nyeri a párbajt? Nos, azt nem árulom el. Ahhoz tessék elolvasni a regényt.
