A dán Maigret
2017. március 21. írta: regulat

A dán Maigret

Poul Örum: Csak az igazat

Lassan tíz éve, hogy rácsodálkoztunk a skandináv krimire, mintha az valami újdonság lenne, mintha az a semmiből tűnt volna fel, holott, itt volt már az korábban is, csak valahogy nem vettük észre. Talán nem volt, ami felhívja az olvasó figyelmét.

csakazigazat_borito.jpgIgen, a filmes kapcsolatra gondolok. Holott a hetvenes, nyolcvanas években az Európa (Fekete-könyvek), és a Magvető (Albatrosz) krimisorozataiban azért szép számmal akadtak skandináv szerzők. Mondjuk, engem akkoriban jobban lelkesítettek az angolszász krimik, és így egy angol(nak hangzó) név jobban felkeltette a figyelmemet, mint például egy Poul Örum (pontosabban: Ørum, de ki a franc tud kimondani egy áthúzott nullát?)

Viszont mostanság igen csak meg tudok örülni, ha a kezembe kerül egy kidobott (bocsánat, a köznek felajánlott) korai skandináv. Mint most, amikor a Csak az igazat (Európa – Fekete-könyvek, 1980) című regény akadt a kezembe.

Még akkor is, ha ez most pont nem nyűgözött le, de ugye egy több kötetes „sorozat” egy darab regény alapján nem igazán ítélhető meg. Mindenesetre Ørum krimijéről el lehet mondani, hogy tipikus skandináv. A gyilkosság kapcsán foglalkozik a társadalmi átalakulással, a mindennapok problémáival. Jellemzően a rendőröknek (na jó csak az egyiknek) magánéleti gondjai vannak… Szóval akár szerethettem volna is, ezt a kisvárosi gyilkosságot.

Bevallom, nekem ez annyira nem jött be, és pont a főszereplő, a nyomozó Jonas Morck miatt. Valószínűleg túl sok Simenont olvastam az utóbbi időben, így egy Maigret szerű figura annyira nem fogott meg, mert hiába Maigret szerű, de nem Maigret.

Morck szemlélődik, megpróbálja megérteni az ügy szereplőit, el-elidőzik a részleteken, aztán valahogy összeál a kép a részletekből… de nem Maigret.

Persze érdekes, ahogy a dán kisváros életéből Ørum bemutat részleteket, ahogy megmutatja a társadalmi átalakulást. Az hogy a „jobb emberek” piszkos kis titkaira fény derül… Mondjuk ez legalább érdekes, a nyomozás kevésbé.

Nekem hiányzott belőle az a valami plusz. Az amitől egyedi lesz.

Mondom, talán túl sok Simenont olvastam az utóbbi időben és ezért volt olyan érzésem, hogy Morck afféle skandináv Maigret akarna lenni. Olyan utánérzet.

Nem győzött meg, hogy még akarjak róla olvasni, így legalább nem jelent problémát, hogy a Morck történetek közül ez az egy jelent meg csak magyarul. Persze lehet, hogy nem is ez a legjobb Ørum regény…

Mindenesetre azért megérte elolvasni, hogy az ember bepillantást nyerjen a korai skandináv krimik világába, de ebből a korszakból olvastam már jobbat is. Azt hiszem a korszakból maradok a Sjöwall-Wahlöö párosnál.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr2512357491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása