Köszönhetően annak, hogy egyrészt nem vagyok lány, másrészt anno már az Abigél sem fogott meg, így az írónő munkáiból csak ahhoz volt szerencsém sokáig, amiket tévéfilmre adaptáltak. Rendezte: Zsurzs Éva.

Ízlelgessük a szót: Hammetiano. Magyarul: latino hardboiled krimi.

Az az október tizenhatodika, akkor… 1944-ben… Azt, hogy mi történt tudjuk, de azt, hogy hogy született a forgatókönyv, azt vajon tudjuk-e?

Annak idején, amikor először olvastam a Modern Könyvtár sorozat egy kötetét, valahogy nem is értettem, hogy ezek a mondhatni jellegtelen, kis tarka kötetek milyen meglepetéseket tartalmazhatnak.

Attól, hogy egy krimi a nyolcvanas évek Magyarországán, azaz a szocialista érában játszódik, nem lesz szocialista krimi.

Szerencsére, az hogy egy könyv díjat nyert, még nem kel szeretni. Ez különösen igaz manapság a "ki tudja jobban aktivizálni a rajongótáborát" jellegű díjak esetén, de lássuk be, az avatott ítészek által osztogatott díjak sem mindig egyeznek a népítélettel, bár gyakran befolyásolják azt.

Mondhatni nem egy korszerű krimi, ahol a főhős egy nagydarab, nem kicsit elhízott, láncdohányos, és némiképp iszákos rendőr. Bár ezt a leírás ugyan tökéletesen illik gyermekkorom lakótelepi körzeti megbízottjára is, most mégsem róla olvastam, hanem a Quai d’Orsay zseniéről, Maigret felügyelőről.