Szabotázs vagy performansz
2016. november 25. írta: regulat

Szabotázs vagy performansz

Heinrich Böll: Egy szolgálati út vége

Egy katona, a szolgálati út során,  fogja magát és hazamegy, majd az apjával egyetértésben felgyújtja a szolgálati úthoz használ dzsipet. Félreértés ne essék, nem véletlenül, és nem is szökés közben a nyomokat eltüntetendő. Csak úgy. Előre megfontolt szándékkal. Még sincs botrány, sőt, mintha a hatóságok el akarnák bagatellizálni az ügyet…

szolgalati.jpgFurcsa dolgok kerülnek elő az ingyenes könyvbeszerző helyekről. Az ember azt gondolná, hogy az emberek jobbára a lektűrtől szabadulnak, hiszen rengeteg a krimi, meg az olyan értékelhetetlen fércmű, mint a Gyógyít6atlan?. Az utóbbiból egyszer tíz darabot számláltam össze a wekerlei nyitott könyvszekrényben, és aznap a köki nyitott könyvespolcán is volt belőle minimum három…

De nem csak ilyen könyvekből lesz, úgymond, szabad préda. Mégiscsak jobbára innen olvasok három éve. Nemrégiben például Heinrich Böll egy kötete akadt a kezembe, mondjuk azt nem magánszemély, hanem a Ganz Mávag üzemi könyvtára tette közprédává. Nem mondom a cím, Egy szolgálati út vége (Európa, 1968), nem birizgálja különösképp az ember ingerküszöbét.

Mivel Böll egyszer már okozott kellemes meglepetést, de a védőborítója hiányzott, így az első oldalra volt bízva, hogy meggyőzzön. Az első mondatnak sikerült.

Arról a tárgyalásról, amelyet az elmúlt év kora őszén a birglari járásbíróságon tartottak, alig került valami a nyilvánosság elé.

Így kezdődik a regény, és nem tudom, hogy miért, de megvett.

Szóval bűnügy lesz - mondtam magamnak.

Egy bírósági tárgyalás.

Egy nap egy német kisvárosban, mint később kiderül, a kisvárosi polgárság prominenseivel. Pappal, bíróval, ügyésszel, szakértőkkel, rendőrrel, vendéglőssel, kikapós szépasszonnyal és a városka „rossz” nőjével… No meg persze a rendes, de elszegényedett iparossal… aki az egyik vádlott.

Szép lassan esett le, hogy Böll karikíroz, hogy itt nem egy „valós”, vagy „akár valós is lehetne” eseményt ír meg, hanem egy szatírát ír.

Miközben egy nagyon valós problémával foglalkozik. A fiatal és erőre kapó Bundes Republik (magyarul: NSZK) kettősségeivel, aminek az eredménye, hogy egy katona által a véderő, akarom mondani a hadsereg számára elkövetett szándékos rongálást nem a katonai törvényszék tárgyal, hanem egy közismerten emberséges polgári bíró kap meg utolsó ügyként. Holott a vak is láthatná, hogy ez tulajdonképpen, minimum szabotázs.

Ráadásul annyira koncepciós a per, hogy az ügyész egy helyismerettel nem rendelkező idegen, akinek szinte tolmács kell, hogy megértse a helyi tanúk nyelvjárását.

És a védelem… A védelem, nem beszámíthatatlanságra alapoz, hanem arra, hogy az elkövető művész… hogy a katonai dzsip felgyújtása, egy nem a megfelelő tárgyon elkövetett performansz.

Ugye, hogy kapitális baromságnak tűnik ez a védekezés?

És Böll szatirikus regényében, szépen lassan minden a helyére kerül…  és bár a középpontban az egyrészről a polgárt adóival kizsigerelő, másrészről pazarló állam áll, azért akadnak még a hatvanas évek német valóságát kifigurázó helyzetek, és alakok a regényben. Van itt minden,  még a világháborús szereppel szembenézés is...

Megint csak úgy fejeztem be, hogy több Böllt kéne olvasni, mert zseniális a fickó.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr3211997706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hyspan 2016.11.26. 21:10:09

Ugye megmondtam, hogy zseniális! :-)))

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2016.11.27. 00:03:27

@Hyspan: Igen. :) De lássuk be, kicsit nehezen éreztem rá arra, hogy ez bizony szatíra.

Hyspan 2016.11.28. 17:17:47

Lehet, benned volt a bizonytalanság...:-)

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2016.11.29. 07:34:56

@Hyspan: Inkább azt mondanám, hogy úgy indult, hogy komolyan lehetett venni...
süti beállítások módosítása