Nagyon tudok lelkesedni azokért a könyvekért, amik olvasóban kedvet ébresztenek bejárni a színhelyeit, amelyek mint afféle bédekker végig vezetik egy adott városon, városrészen… tájegységen.

Nekem ilyen a Jumurdzsák gyűrűje, például. Nem véletlenül emlegetem Pierrot és Szélesi Sándor könyvét, mert bizony az első rész amennyire telitalálat volt, a további részek úgy gyengültek, és...

...volt a hazai ifjúsági irodalomban egy hasonlóan jól sikerült mű. Abból még film is készült. Rónaszegi Miklós annak idején fergetegesen nagyot dobott Karcsi, Tercsi és Berci, azaz a Gézengúzok első történetével.

Nagyszerű kaland és igazi propaganda Budapestnek.

Az az igazság, hogy amennyire kellett Pierrot rajongása az Egri csillagok iránt, pont annyira kellett Rónaszegi rajongása Budapestért. És - hogy a párhuzamnál maradjak - ahogy Pierrot hőse is a pusztához szólította egy kaland, ugyanúgy a Gézengúzokat is.... mert nálunk a puszta kiemelt idegenforgalmi célpont, már igen régóta...

Szóval a négykötetesre sikerült sorozat harmadik kötetét találtam meg a wekerlei könyvszekrényben, hát persze, hogy lecsaptam az A gézengúzok a Hortobágyon (Móra, 1988) című műre. Nem mondom, hogy hiba volt, de...

Az a nagy büdös helyzet, hogy most már nem fogjuk soha megtudni, hogy az író kattant rá a sikerre, vagy a kiadó egy okosa, de lássuk be, ez leginkább jó ötletnek tűnt. és a hegyek egeret szültek.

A történet rém egyszerű, és korszerű. ...volt annak idején. A feltörekvő, "maszek" divatszalon, (magyarul: butik) új kollekcióját kívánja bemutatni a hortobágyi hídi vásáron. A gézengúzok véletlenül megtudják, hogy a csúcsmodellt el fogják lopni. Mivel Karcsi anyukája varrja ezt a "csodát", így a gézengúzok megpróbálják megmenteni a helyzetet.

Persze pestről el kell jutni a pusztára... a leggyorsabb autóval. Így megint kell egy sofőr. De most nem egy taxis a sofőrjük, hanem Berci egy távoli rokona… és indulhat a kaland.

Csak az a baj, hogy Rónaszegi, aki mint a tenyerét, ismeri Budapestet, a pusztáról leginkább csak hallott, meg olvasott.

Így a könyv első felében a Hortobágy közelében sem járnak hőseink, ami azért jó, mert később a puszta kapcsán nem kalandot, hanem egy lexikonszagú ismertetést kapunk. Miközben az író felmondja, vagyis felmondatja a kötelezőt, addig, szerencsére a szereplők viszik tovább a történetet.

Ami, ha megmarad Budapesten, mondjuk az őszi BNV idején… hát nagyságrendekkel jobban, jobbra sikerült volna.

Komolyan Rónaszegi, sokkal izgalmasabban, érdekesebben ír egy pörköltszagú lépcsőházról is, mint a pusztáról… hát még az esti köröndről, vagy a Margitszigetről.

Lássuk be, aki ez után a könyv után kapott, vagy kapna kedvet a Hortobágyhoz, esetleg a Hortobágyi hídi vásárhoz, azzal bizony van némi probléma…

Rónaszegi Miklós idegen a csikósok között. És ez a könyvön meg is látszik.

Aranyos, mozgalmas, de a "Kismaszathoz" képest… csak afféle megbízható iparosmunka.