Tudom, néhány korábbi bejegyzésből, úgy tűnik, hogy meg akarom védeni a szocialista krimit. Tulajdonképpen ez így is van. Nem hiszem, hogy minden művet le kellene szólni, mert egy adott korszakhoz kötődik, és ugye, azt is el kell ismerni, hogy nem minden a létező szocializmus idején született bűnügyi történet, szocialista krimi.
Itt van például Révész Gy. István, akit sokan E. J. Charonként ismernek, mint az A MOMAKI-dosszié szerzőjét. Azt hiszem rádiójátékként hallgatta az unalomig az ország. Hogy ezeket miért nem lehet hangoskönyvként letölteni? No mindegy…. illetve annyira nem.
Szóval azt el kell ismerni, hogy Révész Gy. igazán jól mesél, és amikor megláttam, hogy a kedvenc könyves oldalam együtt hozza a Charon dossziékkal a saját neve alatt megjelent az Az izgága bébi (Magvető – Albatrosz könyvek, 1970) című regényt. Hát persze, hogy el akartam olvasni, bizonyítandó, hogy a szocialista krimi lehet jó.
Persze itt most akkor tisztázzuk, hogy akkor mondhatjuk jónak, ha jó történetet, olvasmányosan mesél. Nos. Ez a könyv olvasmányos. Viszont a történet, valószínűleg mindent tartalmaz, amitől a szocialista krimi leszólásra érdemes.
Ugye az alap, hogy a szocialista krimiben a gaz nyugat általában valami zseniális találmányát, vagy valami műkincsét akarja ellopni a fiatal népköztársaságnak, és ehhez vagy ügynököt szivárogtat be, akarom mondani, küld a fiatal népköztársaság nyakára, vagy valami deklasszált elemet használ fel… na jó, néha egy-egy ex ellenforradalmárféle (a nép megtévedt gyermeke) is belefér.
Néha ezen akció közben gyilkosság is történik. Néha nem. De a belügy felfigyel valamire és nyomozni kezd… Zsenik nincsenek, csak aprólékos munka, ami természetesen sikerhez vezet. A magyar rend éber őre nem egy jamesbond, de néha hasonló… egy Menő Fej (már, ha valaki emlékszik a zseniális magyar kémfilmre, az Az oroszlán ugrani készülre)
Az Az izgága bébi klasszikus. Mint szocialista krimi. Ezt már a fülszöveg is elárulja.
Merthogy tulajdonképpen nem is krimi…
Inkább kalandregényféle.
Igazi kaland nélkül.
Maga a nyomozás fél évet ölel fel… úgy elmesélve, hogy amíg utána nem számol az ember, azt hiszi, hogy egy hét.
Az egyetlen jó ebben a regényben az ahogy. Ahogy Révész Gy. mesél. Ahogy annak idején a mindennapokba fűzte a regény szálait, és ahogy ma rácsodálkozhat az olvasó a hatvanas évek végére.
Mellesmeg, már akkor is állandóan szidták a válogatottat, a labdarúgót….
De leginkább az ilyen kvázi kritikus mondatokért érdemes elolvasni, hogy
– Hát ugye – mosolyodott el az előadó –, néha még az is előfordul a lakásügyi osztályon, hogy arra érdemesek jutnak tanácsi kiutaláshoz.
Csak, hogy emlékezzünk, hogy akkor sem volt minden fenékig tejföl….
De a lényeg, hogy az Az izgága bébi egy jól elmesélt, rossz szocialista krimi, ha valakinek a kezébe akad, nyugodtan olvassa el. A dolgozó nép hatalma meg lesz védve.
