Kezdhetném úgy is, hogy mi is esne jobban egy hűvös esős délutánon, mint a fotelben hátradőlve egy bögrényi forró teával, arról álmodozni, hogy milyen jó lehet ilyenkor például Andalúziában élni… megvan a kép? Igen, én is fel tudok sorolni jobb dolgokat, de azért ez se rossz. Már az álmodozás.

Kamaszként valami ilyen apróból költözött a képzeletem Göröghonba, pontosabban Korfura a Durell családdal. Most meg Victoria és Joe Twead társa lettem egy költözésben, a Két vén bolond otthonra talál (Könyvmolyképző, 2013) avagy Végy egy szelet andalúz életet című könyv 300 oldalának erejéig.

Első könyvem a Könyvmolyképzőtől, azt hittem fiatalabb a célközönség… és első aranypöttyös könyvem [ez egy felesleges kijelentés volt, inkább kihúztam]

Nem is tudom mi ez? Útikönyv? Memoár? Szakácskönyv? Van benne 35 recept… Tulajdonképpen mindegyik, és leginkább önfeledt szórakozás.

A sztori alapvetően egyszerű. Vicky és Joe, Joe nyugdíjazása kapcsán hirtelen [ez meg nem is igaz, bár első blikkre úgy tűnik] úgy dönt, hogy kipróbálja milyen is az élet egy Andalúziai faluban. Ahol nem esik, meg süt a nap, és ahol nem kell fűteni… (de kell)

Vesznek egy felújítandó, akarom mondani erősen(!) felújítandó házat. (Megvannak a falak, és van tető is…) …és nekiállnak, hogy rendbe hozzák, hogy építsenek még kettőt a telekre, hogy öt év alatt eldöntsék jó-e nekik El Hoyoban.

Beilleszkedni, felújítani, csirkét tartani… élni Spanyolhonban.

Nem kell nagy kalandokra számítani, csak amolyan hétköznapi harcokra és örömökre, ami attól mosolyogtató az első oldaltól az utolsóig, mert Victoria olyan magától értetődő derűvel mesél. Szereti a falut, a szomszédokat az andalúziai életet…

És mire kész lesz a ház és a gyümölcsös helyén felépül még kettő… eltelik öt év. Az az öt év, ami végén hőseink eldöntik, hogy maradnak-e Spanyolhonban, vagy visszatérnek a ködös Albionba… és ugye sejtjük a végeredményt. Ott van a könyv címében...

Tulajdonképpen mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki ki akar kapcsolódni, aki kicsit egzotikusabb tájra vágyik, aki szereti Durrellt, bár itt nem lesznek állatok... na jó, lesznek, leginkább tyúkok... vagy szereti a családi kalamajkákat, azaz Gasparellit, vagy a Szeleburdi családot. Bár itt nem lesznek gyerekek…

Szóval mindenkinek, aki szeret szeretet olvasni.

…és a recepteket át lehet lapozni, vagy ki lehet próbálni. Hogy utána legyen miért megint levenni a könyvet a polcról, csak az utóbbi esetben meg van az esélye, hogy a főzésből olvasás lesz.