A véres báró
2013. július 05. írta: regulat

A véres báró

Vladimír Pozner: Az őrjöngő

Azt hiszem annál nagyobb marhasággal nem is lehet kezdeni egy bejegyzést, hogy nem tudom… Merthogy a jelenlegi bejegyzést pont azzal kezdtem, hogy nem tudom, hogy miért olvasok időnként szovjet írókat… de jól esik.

orjongo.jpgNo mert ugye az van, hogy előszeretettel olvasok használt könyvet, már a józan anyagi megfontolás miatt is… meg egy használt könyvnek erősebb a hangja. Valahogy könnyebben meg tud szólítani. Biztos a kora teszi…

Aztán van egy olyan fura perverzióm is, hogy a szovjet filmek egy részét is szeretem. Az egyik kedvenc filmem Alexander Mitta Ragyogj, ragyogj csillagom című eposza…

No, a megfelelő leütésszámú magyarázkodást követően, miért is szovjetelek?

Mert belefutottam Vladimír Pozner (egyébként emigráns szovjet szerző) Az őrjöngő (Európa – Zsebkönyvek, 1967) című regényébe és sikeresen meglepődtem. Én ahhoz vagyok szokva [persze biztosan vannak kivételek, csak én nem olvastam, vagy nem emlékszem rájuk], hogy a ’17-et követő szovjetorosz polgárháborús időszakról szóló művek, az új embertípust, azt a bizonyos kommunista embertípust teszik meg hősnek.

Esetleg az eseményeket nagyon kívülről, nagyon civilként szemlélők mesélnek a szörnyűségekről…

Vagy (amolyan "C" verzióként) valaki qrvára megvilágosodik és hőssé (néha hősi halottá) válik a vörös hatalom oltárán…

Pozner regénye számomra azért meglepő, mert a főhőse Ungern-Sternberg báró, a kalandor. Hát kommunistának nem kommunista, még csak meg sem világosodik a vöröshatalom szükségszerűségéről.

A mi bárónk egy vérgőzös barom (már bocsánat a rajongóktól, vannak bőven), közismertebb nevén a „véres báró”. Egy furcsa legenda… már csak azért is, mert, aki hitelesen számolhatott volna be róla, az nem élte túl…

Egy furcsa legenda, a magát új Dzsingisznek, vagy Attilának képzelő "hadvezérről", a Baltikumból származó "mongol"-ról, aki nem kevesebbet akart, csak meghódítani a világot.

Most jön az, megint, hogy nem tudom… mert tényleg nem tudom, hogy mi fogott meg ebben a regényben, az biztos, hogy az első részét, amikor a író/mesélő kiválasztja a témáját, nem igazán tudtam értékelni…

A második rész, Ungern báró tündöklése és bukása, azaz maga a regény viszont határozottan tetszett. Valahogy olyan hihetően borul el teljesen (a hangsúly most a teljesen és nem az elboruláson van, mert elborulva már alapjáraton el volt) a báró agya. Jó, hogy ezt nem egy ember nézőpontjából mutatja be, hanem a báró útját kísérők és keresztezők szemszögéből (is). Egyik csoportban sincs sok túlélő...

Annyi mindenkivel behelyettesíthető lenne a báró...

…és pont ezért olyan ismerősek ezek az „ősi nagyság reload” álmokat kergető elmebeteg fantaszták, akik valamiért mindig találnak valami kiirtandót az emberiségben, és a kitűzött cél részben (értsd helyi lehetőségek szintjén) teljesül, akkor mindig akad valami új irtani való.

Azért kéne egy-két jelenben újjá születő múlt jövőérő álmodozónak a kezébe adni ezt a könyvet, hogy észrevegyék, hogy ha a zsidók, a kommunisták… [ízlés szerint bővíthető a sor] elfogynak, a leghívebb szolgákra is sor kerül… mert ez a megalomán, felsőbbrendűséggel megvert, fajelméletekkel díszített népirtósdi... egy ilyen műfaj.

 

Csak azt nem tudom (már megint!), hogy kinek ajánlhatnám, mert akinek tanulnia kéne belőle, az úgysem azt érti belőle, amit én...

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr985392081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dzsebe nojon 2016.03.09. 02:54:53

Most jövök rá, mennyi mindenről nem tudok még ebben a világban! Eléggé beleástam magam a mongol történelembe, versenyeztem velük sokat, utána poharazgatás, sztorizás. Óhatatlanul találkozol a Véres báróval, ha őket hallgatod(mondjuk tíz történetükből kilenc Dzsingiszről szól)Érdekelt a figura, rákerestem, elolvastam róla minden fellelhető infót, előadást tartottam róla, erre ma kiderül, hogy van egy ilyen könyv, aminek a létezéséről sem tudtam. Kösz, haver, már rendelem is meg. Utoljára a kedvenc idézetem, maga Vrangel mondta hősünkről : "Háborúban nélkülözhetetlen, békében elviselhetetlen"

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2016.03.09. 07:54:44

@Dzsebe nojon: Szívesen. Bár, mint azt sejtheted, a báró rajongói között Pozner könyve nem annyira népszerű. Mondhatni azért, mert szembenállásából fakadóan nem rajongója a bárónak...

De Pozner alapvetően ilyen szemben álló típus.

Dzsebe nojon 2016.03.15. 14:53:52

@regulat: ja, vágom a szembenállás okát. De tényleg örülök neki, hogy írtál anno a figuráról, így rátaláltam én is. Nem könnyű beszerezni netről sem, de már megrendeltem. Nem tudom, ír-e a könyv arról, hogy a boncoláskor kiderült, a báró bal agyfél tekéje teljesen elsorvadt. Ez a rész lenne hívatott a tudatos gondolkodásra, tehát bárónkat tekinthetjük abszolút ösztönlénynek is...Mondjuk, a kivégzése sem volt akármi, ahol ragaszkodott a kitüntetéseihez, és az egyikről visszapattanó golyó súlyosan megsebezte azt a katonát, aki gúnyolódott rajta. Ez olyan remek történet, hogy kétkedve olvastam, de remek sztori. Minden jót, barátom.
Majd elfelejtettem, jó tett helyébe jót várj, had ajánljak én is egy jó könyvet. Rőde Orm a címe, talán Bengston írta, egy svéd pali, nekem nagyon tetszett a stílusa. Ha olvastad, jó, ha még nem, megér egy misét.
süti beállítások módosítása